Mirror-X kiállításmegnyitó
Köszöntelek Benneteket Roni Mirror X című kiállításának megnyitóján!
Az bizonyára feltűnt már nektek, hogy egy kivételével az összes alkotás tükörképét is elkészítette Roni.
A gyanútlan műértőben ilyenkor felmerül a kérdés, hogy mi célból ez az elrendezés, mire gondolhatott a szerző?
A válasz előtt azonban teszünk egy kis kitérőt, hogy meghatározzuk, hogy tulajdonképpen mit is értünk tükör alatt?
Valószínűleg mindenki ismeri gyerekkorából azt az ikonikus mondatot, amelyik úgy szól, hogy:
“Tükröm-tükröm mondd meg nékem! Ki a legszebb a vidéken?”
Na most, ha Hófehérke világában elérhető lett volna a Wikipedia, akkor a gonosz Mostoha biztosan nem kérdez ilyen butaságot egy tükörtől.
Ugyanis a Wikipediában az áll a tükrökről, meg úgy általában a reflexióról, hogy ez egy optikai jelenség: ha a fény két eltérő optikai sűrűségű közeg határára érkezik, akkor egy része belép az új közegbe, a másik része pedig visszaverődik.
Ha a fényvisszaverődés egy kellően sima felületről történik, akkor a visszaverődést szabályos fényvisszaverődésnek nevezzük; a szabályos fényvisszaverődésen alapul a különféle tükrök működése.
Így most már beláthatjuk azt, hogy egy közönséges tükör bizonyosan nem képes kérdésekre válaszolni.
A reflexió és a tükröződés az idők során általánosabb jelentést nyert, és a fogalom az élet számos más területén is megjelent; beszélhetünk például társadalmi tükörről, vagy generációs tükörről.
Láthatjuk például ahogyan a viselkedésünk visszatükröződik a gyerekeink viselkedésében. Szoktuk is mondani, ha valamit nagyon jól csinálnak, hogy ’tiszta apja ez a gyerek’.
A kis kitérő után visszatérve a kiállítás címére: Roni egyik fő motivációja a Mirror koncepció kigondolásakor az volt, hogy a tükröződést kihasználva, egynél több üzenetet legyen képes átadni nektek a rengeteg, korábban egyébként csak vázlatig jutó verziókhoz képest.
Hogyan? -> A kiállított képekre tekintve láthatjátok, hogy az alakzatok esetében a tükörképek torzítatlanok. Viszont a színezésében szűrt, vagy az alkalmazott színezés segítségével a természetestől, az elvárttól máshová helyezett hangsúly miatt teljesen eltérő jelentéssel bírnak az egyébként párnak is tekinthető alkotások egyes tagjai.
A sokfajta tükör és szűrő mind lehetőséget biztosít nekünk arra, hogy ugyanazt a dolgot több szempontból vizsgáljuk, és ezáltal objektívebben ítéljük meg akár a világot, akár benne saját magunkat.
Na ez az objektivitás az ami nem igazán jött be Hófehérke Mostohájának. Mert mit is akart a Boszorkány a kijelzőn látni, az igazságtól függetlenül? Mindig csak a saját tükörképét. Hogy ez miért nem történt meg arról később még beszélek.
Viszont ahol megvalósul az időtlen tükörkép az például a meghívón is látható Mirror-Me és Mirror-You páros. Erre a két képre tekintve is feltűnik az, amit az otthoni tükörbe nézve is bárki megtapasztalhat: hogy a megszokott terek, az ismert tárgyak a tükörben furcsává válnak.
Mégis, saját magunk számára leginkább a tükörképünk az amilyennek ismerjük magunkat. Így, a tükörbe nézve az a paradox helyzet áll elő, hogy látunk egy kifordított világot, amiben csak mi magunk vagyunk a helyünkön.
Persze az, hogy a helyünkön vagyunk-e nagyban függ attól, hogy mikor és milyen körülmények között nézünk abba a tükörbe.
Reggel frissen, kipihenten vesszük fel a színes köntöst, majd este ugyanaz a ruha szinte szürke betonként nyomja a vállunkat.
Van akinél ez pont fordítva történik, ahogyan ez a Before-coffe / After-coffe pároson is megfigyelhető: a reggeli kávé előtt a külvilágról alkotott kép még színtelen, szürkés. A koffein és a csokis croissant azután megteszi a hatását: a világ kiszínesedik, ugyanaz a köntös már vidám színekben pompázik, és a tükörből egy energiával és ötletekkel teli ember néz vissza ránk.
A képek között van egy kakukktojás, amelyiken látszólag nem fogott a tükör. Ez ugyanis egy páratlan alkotás. És bár a festmény maga valóban Páratlan, de a reflexió a víz felszínén ábrázolt tükörképben itt is megjelenik.
Természetesen a többi festménynek is mind megvan a maga kis titka/története amiről szívesen mesél az alkotó az arra kíváncsiaknak. Én viszont a továbbiakban eltekintek ettől.
Azzal azonban még adós vagyok, hogy mitől X ez a Mirror X?
Roni tíz évvel ezelőtt, 2010-ben mutatta be először az olajfestményeit a nagyközönségnek, a ZongorOK című családi kiállítás keretében. Történelmi távlatban az azóta eltelt 10 év csupán egy röpke pillanat. Egy művész alkotásain viszont már jól nyomon követhető az elmúlt évek során végbement fejlődés.
A kiállítás címadó négyesén megjelennek az időközben alkalmazott stílusok, technikák és kifejezésmódok, ezzel is keretezve ezt az elmúlt X évet.
Tíz év nem csak egy művész alkotásain hagy látható nyomot, de egy Boszorkányon is, amit a Boszorkány által használt eszköz is visszaigazolt. Mivel azt már tudjuk, hogy a közönséges tükrök nem beszélnek, mágikus tükrök pedig szerintem nem léteznek, tehát ez a Boszorkány tükre, amelyik képes volt szóbeli utasításokat végrehajtani, csakis egy hangvezérelt, jól kitesztelt, okos-tükör lehetett. Ennek megfelelően, ha Hófehérke is erre a következtetésre jutott volna, akkor bizonyosan nem a bányász törpéknél keres menedéket, hanem kerít egy hacker törpét aki átprogramozza az okostükröt, hogy az igazmondó üzemmód helyett közönséges tükör üzemmódban működjön tovább. Mert akkor, bármilyen rúttá válik is a Boszorkány az idők során, a tükörbe nézve, a válasz valóságtartalmától függetlenül, mindig saját magát láthatja viszont; így Hófehérke könnyedén elkerülhette volna a később rá váró viszontagságokat.
Nos, Roni alkotásaihoz nincs szüksége hackelésre vagy filterezésre. Mindenki a saját szemével győződhet meg arról, hogy micsoda teljesítmény az amit az összhatás megkövetel: egy kép es a tükörképe. Nincs számítógépes copy-paste. Kézzel festett tükörképek vannak. Tükörképek, amelyek azonnal kiemelnék, felnagyítanák a hibákat, ha lennének. De nincsenek! Mert ezeken az alkotásokon (a sok egyéb üzeneten túl még) egy dolog biztosan tükröződik: a TEHETSÉG.
Ezzel megköszönöm a figyelmeteket, a MÉSZ-nek a helyszínt és a kedves szavakat, Vadász Ildinek és a Brody Roomnak az installáció során nyújtott segítséget, Kiss Andreának a sminket, és remélem hogy Roni festményei között mindenki megtalálja a hozzá legjobban illeszkedő tükörképet!
A megnyitóról készült képeket itt nézheted meg >>
Budapest, MÉSZ galéria, 2020 augusztus 26.
Finta István