London, UK 1968
Semmi sem az, aminek látszik. Az elegancia találkozik a dekadenciával.
A kezdetben oly fehéren ragyogó nap az alkonyat közeledtével magával együtt festette sötét rózsaszínűre a tájat; mintha már az is csak a győzelem ígéretével kecsegtető küzdelmet szomjazta volna.
A kezdetben közeli, sebesen vágtázó eb, idővel mindössze egy távoli, lassú ponttá zsugorodott; hiába hajtotta mind jobban a gazdájának való megfelelés.
A kezdetben oly távolinak tűnő csali idővel közel került, és ha csak pillanatokra is, de elérhetővé vált; mondhatnánk, hogy szinte megelevenedett.
Azután, a hirtelen felfordulásban, a sima élesre váltott, az illatokból szagok lettek, a dicsőségből pedig elmúlás.
A délután még fehér ruha bevörösödött, a kezdetben még gyümölcsös bor helyét pedig átvette a vér sós íze.
Legalábbis ezt a jelentést adták le Hermesen, aki pokolian érezte magát aznap, és soha többé nem akart a Scotland Yardon kölcsönírógép lenni.