Franciaország 1966
Párizs igazán lassan ébredt azon a napon. Pedig kedd volt, egy ugyanolyan kedd, mint szokott lenni.
Georgette sietett, habár nem volt késésben. Ő mindig sietett. Sietett vele Calèche is, szedte vékony, kecses lábait, a szintén kecses és csinos gazdája után. Áthaladtak a rue Saint-Lazare-on, miközben a reggelit kínáló éttermek is ébredezni kezdtek.
Calèche póráza feszült, Georgette húzta maga után.
Hermes már várta őket. Tudta, hogy szaladnak végig a rue Constance-tól, egészen a rue du Faubourg Saint-Honoré 24-es számig. Ismerte őket, lassan 4 éve.
Georgette és Hermes különös kapcsolatban álltak egymással. Hermes imádta a francia elegáns ujjakat a billentyűin érezni és ezt mindig hibátlan betűkkel viszonozta.
Calèche pedig sosem volt féltékeny Hermes érzéseire.
Sajnos azonban azon a kedden Hermes-t áthelyezték egy másik titkárnőhöz a híres divatcég parfüm osztályáról.